Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Soproni beszámoló

Határon innen és túl – Sopron és környéke

 

Nehéz volt visszarázódni a mindennapok forgatagába. Érezzük, hogy szívünk egy szelete még ott lapul valahol Sopron lankáin, a Family Parkban még hallatszik a sikoltásunk, és Bécsben látszik még az út porában lábnyomunk egy darabja. Esténként még furcsa lehajtani fejünket a megszokott kis helyünkre – ahogy ez minden évben lenni szokott.

Csodás öt napon vagyunk túl ismét. Idén Sopronba vitt utunk, ahol a hallássérültek iskolájának kollégiumában voltunk elszállásolva. Hamar elteltek a napok, hiszen minden napra jutott élmény bőségesen. Mire már megszokhattuk volna új fekhelyünket, hazatértünk.

Persze visszatérésünk után sok kellemes emlék társaságában hajthattuk álomra fejünket. Még sokáig nem felejtjük a Fertő-tavat, az Eszterházy kastélyt, Mosonmagyaróvárt és természetesen Sopront sem.

10351817_446895922117146_4493806619745221274_n.jpg

A határokat „feszegetve”

Bár idén sem külföldre utaztunk, azért tovább merészkedtünk, mint az országhatár. Kétszer is megjártunk Ausztriát: a Fertő-tó melletti Family Parkban és Bécsben is töltöttünk egy-egy egymást követő napot. A fáradalmakat pedig az utolsó napon a mosonmagyaróvári gyógyfürdőben próbáltuk kicsit kipihenni, mielőtt hazaindultunk.

10532555_446896575450414_5090283375211958808_n.jpg

Öt nap - öt szeretetnyelv

Ahogy minden évben, idén is volt mottónk: „Szeressük egymást”. Ehhez kapcsolódva megismerkedtünk Garry Chapman öt szeretetnyelvével, és mindenki megtudhatta, neki melyik az elsődleges. A rengeteg élmény mellett ezek jegyében teltek napjaink.

Nehéz mindig észben tartani az ember számára, mennyire fontos a szeretet, és azt, hogy ezt kimutassuk másoknak. Hagyománnyá vált angyalkás játékunk mindezt tovább próbálta erősíteni. Mindenkinek volt saját őrangyalkája, aki az út során titkon szárnyai alá vette kiszemeltjét. A játék lényege persze az, hogy mindezt úgy kell véghezvinni, hogy az illető ne jöjjön rá, ki volt az ő angyala, pont ebben rejlik az angyalkázás varázsa.

Az egész út viszont jóval több volt ennél. Ezek az apró gesztusok, témák, dalok, közös indítások és zárások mind-mind csak apró szeletei annak az élménynek, érzésnek, melyek útjainkat átitatják. Talán nem is lenne muszáj felfedezőnek lennünk, egy hangulatos tábortűz mellett is ugyanazt éreznénk: mi valóban összetartozunk, legyünk bárhol is a világon.

Czipperer Dia

Sopron és Környéke

Ebben az évben, július 13-án ellátogatunk Sopron és környékére, ahol sok szép érdekesség fogadott bennünket. De kezdjük az elejével. 

13-án vasárnap reggel találkoztunk a Bice-Bóca köziházban, ahol indulás előtt szó esett a szeretetnyelvekről: a különféle nyelvek 5 napon át tartottak, és tanulságos volt. 

10537878_446895152117223_3610235671978823283_n.jpg

Edit felolvasta Pál apostol gondolatait, és utána indultunk utunkra. Első megállónk a Fertődi Eszterházy-kastély volt. Csodaszép látvány fogadott minket, és egy idegenvezető mutatta be a történelmi műremeket. Majd utána elfoglaltuk szálláshelyünket, Sopronban, a hallássérültek kollégiumában. 

Másnap várt minket egy Sopron környéki kisvasutazás, és mentünk idegenvezetéssel Fertőrákosra. Visszafelé Sopront néztünk meg: nagyon szép volt. Majd egy nagyon szép, hangulatos vendéglőbe mentünk vacsorázni, ahol finom meleg étel várt minket. 

10407958_446896098783795_3230984798017519019_n.jpg

Kedden mentünk Ausztriába, a Neusiedlersee (Fertő-tó partjára) melletti a Family parkba, ami nagyon nagy élmény volt, és sok mindent kipróbáltuk (pl: hajó, sárkány, polip, de ezen kívül nagyon sok jó minden fogadott minket). Csak estére értünk Sopronba.

66177_446896405450431_9116984202374108319_n.jpg

Szerdán elmentünk Bécsbe, ott megnéztük a lepkeházat különféle szebbnél szebb pillangókat, aztán az országházat, a majd a Stephan’s dómot, ami szintén gyönyörű volt.

10568892_446897102117028_5074795948865811015_n.jpg

Csütörtökön egy interaktív kiállításra mentünk, majd végezetül egy gyógyfürdőbe vettük utunkat. 

Nagyon-nagyon-nagyon szép és jó volt minden. Felejthetetlen élményekkel tértünk haza.

Botos Zoltán