Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szelidi-tó beszámoló (2012)

 A „Szelídség” hatalma

Szeretet, egészség, türelem, jó idő - és a szelídség. A Szelidi-tóhoz látogatva ezek a dolgok rejtőztek szívünkben. Kis csapatunk idei útját áldás és szerencse kísérte, és ismét négy felejthetetlen napot tölthettünk együtt.

Idén szintén - tavalyi erdélyi utunkhoz hasonlóan - kelet felé vettük az irányt. A Dunán átkelve megérkeztünk arra a helyre, ahol végig mellettünk volt a Jóisten támogatása. Az eső nagyrészt szerencsésen elkerült minket, és többször is sikerült megmártóznunk a Szelidi-tóban.

Pénteken még azt hittük, a rossz idő nyugat felől érkezik, és csak később talál ránk, azonban miután szombaton is csodás időnk volt a gemenci kisvasúton, kezdtük elhinni, hogy imáink meghallgattattak. Bár az eső estére valóban odaért, addigra már túl voltunk a nap nehezén, és mindenki a közös társalgóban énekelt és beszélgetett.

Vasárnap pedig már biztosan tudtuk, hogy Isten támogatása velünk van. Strandidőnk nem volt éppenséggel, de nem bántuk igazán. Pont jó időnk volt Kalocsán a paprikamúzeum és a paprikaház felfedezése közben. Mire leértünk a Dunához, ismét kibújt a nap a felhők közül. Azt hiszem, ennél többet nem is kívánhattunk volna. Mégis kaptunk.

Hétfő reggel Zoli bácsival Kiskörös felé vettük az irányt, hogy az ottani termálfürdőben töltsük az utolsó napot. Érkezésünkre ismét ragyogóan sütött a nap - panaszra nem volt okunk.

De mit sem bántunk, amikor esett az eső. Nem csak a levegő frissült fel, hanem kicsit mi is. Végre játszhattunk, és mindenki cetlikre írva adta át jókívánságát társainak. Ezeket kalapba gyűjtöttük, és felolvastuk: a három kívánság végül a szeretetegészség és türelem lett. Azért jó időt is sokan kívántak, ami szerencsére meg is adatott: pedig alárendeltük magunkat Isten hatalmának, és felkészültünk a négynapos rosszidőre.

Az idei utunk a szelídség köré szerveződött. Nehéz kérdés megfejteni, mi is takar ez valójában. De talán még nehezebb gyakorolni ezt a képességet. A szelídség nem azt jelenti, hogy félénkek és bátortalanok vagyunk - hát ez a Bice-Bócákra nem is mondható el. Ami igazán fontos, hogy a szelíd lélek nem erőszakkal akarja környezetét megváltoztatni, hanem a kulcsszó a szeretet és alázat.

Kis családunk éppen erre törekszik úton útfélen. Úgy közeledünk az emberekhez, ahogy mi is szeretnénk, hogy hozzánk viszonyuljanak. A csapat összetartó köteléke és a szelídség hatalma pontosan ebben rejlik: nincsenek falak köztünk, feltétel nélkül szeretjük társainkat. Erre persze mindig akkor jövünk rá igazán, mikor együtt megéljük a közös pillanatokat, érezzük, hogy számíthatunk egymásra - történjék bármi.

230971_163578463782228_1186862426_n.jpg

 „A szelíd nyelv életnek fája, a romlott pedig összetöri a lelket…” /Péld. 15,4/

Czipperer Dia