Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Volt egyszer egy kirándulás...

2018.07.20

A Bice-Bócák a szokásos nyári kirándulásukra készülődtek, mely sok-sok előkészületet, szervezést és sok támogatót jelentett. Minden évben a város vállalkozói, gyárai és magánemberei közül sokan állnak az ügy mellé, hogy ismét felejthetetlen élményekben lehessen részük a Bócáknak. Az idén július 12-től 15-ig tartó 4 nap alatt Dinnyés, Pécs, Siklós, Máriagyűd, Drávaszabolcs és Tamási voltak a kiemelt helyszínek. És végre eljött az indulás napja!

Már kora reggel a közösségi háznál gyülekeztünk, ahol József atya áldása után elindultunk az első úti célunk, Dinnyés felé, ahol megnéztük az országban egyedülálló várparkot: 35 mini vár készült a saját anyagából és az eredeti tájolással. Ezután fagyiztunk és már indultunk is tovább, hiszen várt ránk a Zselici Csillagpark.

Nagyon érdekes történeteket hallottunk a meteorokról és az erdő világáról. Megismerhettük az aranysakált és a nyestet, illetve hasonlóan, mint a planetáriumban, az égboltra vetített csillagképeket. Néhány szerencsés még a Napot is láthatta az udvaron felállított távcsövön keresztül, mielőtt a felhők teljesen eltakarták.

Innen aztán már Pécsre érkeztünk a szállásra. Finom vacsora várt bennünket, majd az est zárásaként Grüll Erzsi néni a régi és az új bócákról és segítőkről emlékezett meg egy nagy piros szív segítségével, melyre mindannyian felragasztottuk a saját kis szíveinket.

Másnap reggel újra elindultunk. A siklósi vár volt az első állomásunk. Sajnos a kerekesszékesek csak a földszinten levő kiállításokat tudták megnézni, de a többiek az emeleteken I.-II. világháborús, horvát nemzetiségi, középkori, valamint a kuruc és labanc időkre jellemző kiállítást láthattak. Sőt néhány eszközt fel- és kipróbálhattak.

Ezután Máriagyűdre érkeztünk. Itt a kegytemplomban néhány ének után érdekes és tartalmas előadást hallhattunk a templom történetéről. Valamint köszöntöttük a Földi házaspárt, hiszen Zoli bácsi és Erzsi néni aznap ünnepelték a házassági évfordulójukat. Később aztán Erzsi néni mindannyiunkat játékra hívott, és arra kért, hogy mindenki színezzen ki egy pillangót. Közben pedig fagyiztunk, énekeltünk, beszélgettünk.

37161585_234630077355901_4206150868422098944_n.jpg

Már nagyon vártuk az esti hajózást a Dráván. Hamarosan meg is érkeztünk Drávaszabolcsra, a kikötőbe. Kicsit körülményes volt a kerekesszékes lejutás, de miután sikerült már indultunk is. Jó pár kilométert hajóztunk, melynek során a fákon fészkelő kormoránok is feltűntek. Ezután visszafordultunk, és miután kikötöttünk, finom „pince pörkölt” volt a vacsora. 

Szombat reggel napindításként az előző nap készített pillangók a terem padlóján elhelyezett nagy „Bóca szív” mellé kerültek Dia gondolataival karöltve. Ezen a napon Pécs belvárosával ismerkedtünk, ahol a Székesegyház és a Dzsámi megtekintése után a fő téren fagyiztunk és fényképezkedtünk. Innen a Zsolnay Kulturális Negyedbe indultunk, ahol már a cukorkakészítő műhelyben vártak ránk. Itt amellett, hogy érdekes bemutatót láttunk, mindannyian elkészíthettük a saját nyalókánkat. Készültek is ám a szívecskék, kerek és hosszúkás formájú nyalókák. Majd következett az úgynevezett „Rózsaszín kiállítás”.A Zsolnay porcelán is megélte a maga rózsaszín korszakát a 19.sz.-ban. Gyönyörű használati és egyéb tárgyakat láthattunk. Harmadikként Dr. Gyugyi László gyűjteményét nézhettük meg, mely a „Zsolnay aranykora”címet viseli. Miután visszaértünk a szállásra, a napot Veronika és az én gondolataim zárták. És sajnos ez volt az utolsó esténk itt. Ezért mintegy képzeletbeli tábortűz mellett beszélgettünk, énekeltünk és Franci vörösborából is jutott még néhány korty.

37304177_1018512331632003_2223490636265291776_n.jpg
Vasárnap reggel miután reggeliztünk és felkerültek a csomagok is, elindultunk Tamásiba a gyógy- és termálfürdőbe. Néhány kellemes órát töltöttünk itt. A többség fürdött, de néhányan kártyázással, beszélgetéssel mulatták az időt. Majd már csak a hazautazás maradt. Fáradtan, de sok-sok élménnyel gazdagodva szívünkben újra megtalált és felfedezett szeretettel érkeztünk haza.

A kirándulás mottója a „Szeretni valakit valamiért” volt. Sokszor sokféleképpen mondtuk el ezzel kapcsolatos gondolatainkat a kirándulás alatt. De végülis úgy gondolom, a lényeg az, hogy valakit ne valamiért szeressük, hanem azért, mert egyszerűen VAN!! ÖNMAGÁÉRT!

Szászné Ildikó